A hullám- és áramterhelést nem szabad egyszerűen két független terhelésként kezelni, amelyeket külön-külön számítanak ki, majd összeadnak.A tengeri szerkezetelemzés során a helyes megközelítés az, hogy először meghatározzuk a hullámok és áramlatok által okozott lokális víz-részecske mozgást ugyanabban a pozícióban és időben, kombináljuk a sebességkomponenseiket egy konzisztens koordinátarendszerben, majd kiszámítjuk a kapott hidrodinamikai erőt.

Ez a megkülönböztetés különösen fontos a nagy hullámoknak, erős áramlatoknak és összetett áramlási profiloknak kitett tengeri szerkezetek esetében. Jelentősen befolyásolhatja a számított közegellenállási erőt, különösen akkor, ha a Morison-egyenletet karcsú csőszerkezeteknél alkalmazzák.

Ez a cikk elmagyarázza a mögötte álló mérnöki alapelvekethullám-áram kölcsönhatás, áramprofil nyújtása, sebességvektor kombináció, Morison-féle közegellenállási erő és hullám-áram terhelésmodellezés SACS-ban.

1. Miért nem mindig lehet közvetlenül hozzáadni a hullám- és áramterheléseket?

A tengeri tartószerkezeti elemzések során egy gyakori megközelítés a hullámterhelések és az áramlati terhelések külön-külön történő kiszámítása, majd az így kapott erők összeadása.

Ez azonban nem feltétlenül tükrözi a szerkezet tényleges hidrodinamikai terhelését.

Az alapvető kérdés a következő:

Mekkora a víz tényleges sebessége a szerkezeti elem körül ugyanazon a helyen és ugyanabban a pillanatban?

A hullám által indukált sebesség és az áramlási sebesség egyidejűleg létezik a vízben. Ezért először a lokális vízsebességet kell meghatározni a sebességvektoraik kombinálásával. Az így kapott sebességet ezután felhasználjuk a hidrodinamikai erő kiszámításához.

Ez különösen fontos aa Morison-egyenlet ellenállási komponense, mivel a közegellenállási erő arányos a relatív sebesség négyzetével.

Ezért:

A környezeti sebességek első kombinálása, majd a hidrodinamikai erő kiszámítása általában nem egyenértékű a hullám- és áramlási erők külön-külön történő kiszámításával, majd az eredmények összeadásával.

2. Honnan jön az áramlat a vízállás felett?

Vegyünk egy viharhelyzetben lévő tengeri építményt, ahol:

• Az állóvízszintet a következőképpen definiálják:z = 0
• A vízmélység80 méter
• A bemeneti áramprofil csak az állóvíz szintjéig van meghatározva.
• A hullámkorong elériη = +8 m

Amikor a hullámkorona áthalad a szerkezeten, a pillanatnyi szabad felület +8 méterre emelkedik.

Egy szerkezeti elem, amely a következő helyen található:z = +4 mezért átmenetileg víz alá került.

Az eredeti áramlási profil azonban nem ad meg közvetlenül áramlási sebességet +4 m-nél, mivel az eredeti profilt csak az állóvízszintig határozták meg.

A mérnöki probléma tehát nem az áram meghatározása.a hullámkoronán felülEhelyett a következő tartományban kell meghatározni az áramsebességet:

az állóvízszint felett, de a pillanatnyi hullámfelület alatt.

Az egyik mérnöki megközelítés az áramprofil transzformálása a pillanatnyi szabadfelszíni magasságnak megfelelően. Az áramprofilt gyakorlatilag megnyújtják vagy összenyomják, így:

• A tengerfenék továbbra is összefügg a tengerfenékkel
• A pillanatnyi hullámfelület megfelel az eredeti áramprofil felső határának

Ezáltal a pillanatnyi nedvesített tartományban egyenletes áramsebesség-eloszlást biztosít.

3. Jelenlegi profil nyújtása: A helyi magasság feltérképezése

Az áramprofil nyújtását nem szabad úgy értelmezni, hogy minden áramsebességet egyszerűen megszorozunk egy skálázási tényezővel.

A fő művelet az, hogya jelenlegi szerkezeti magasságot az eredeti aktuális profilban található megfelelő referenciamagassághoz kell rendelni, majd kinyerjük az aktuális sebességet az adott leképezett pozícióból.

Egy egyszerűsített lineáris nyújtási megközelítés esetén a kapcsolat a következőképpen fejezhető ki:

z' = -d + (z + d) × d / (d + η)

ahol:

• d= csapadékvíz mélysége
• η= pillanatnyi hullámmagasság
• z= jelenlegi magasság a szerkezet helyén
• z'= térképezett magasság az eredeti aktuális profilban

Ugyanazt a függőleges vonatkoztatási rendszert kell használni a következőkhöz:z, z' és η, pozitív értékekkel felfelé.

Például tegyük fel:

• Vízmélység:d = 80 m
• Hullámmagasság:η = +8 m

A térképezés a következőképpen szemléltethető:

Ez azt jelenti, hogy az áramsebesség az = +4 maz eredeti áramprofil körülbelüli kiértékelésével kapjuk megz' = −3,64 m.

Példa az aktuális sebesség interpolációjára

Tegyük fel, hogy az eredeti aktuális profil a következő:

• Áramlási sebesség z = 0 m-nél:1,5 m/s
• Az áram sebessége z = −20 m-nél:1,2 m/s

Lineáris interpoláció alkalmazása esetén a körülbelül -3,64 m-nél leképezett sebesség e két értékből kinyerhető.

A lényeg a következő:

A nyújtás megváltoztatja azt a pozíciót, ahonnan az áramsebességet nyerjük. Nem egyszerűen az összes áramsebességet 88/80-szorozza meg.

Ez a megkülönböztetés elengedhetetlen a tengeri hidrodinamikai elemzés során az áramlatprofil-átalakítások értelmezésekor.

4. Lineáris vs. nemlineáris áramprofil-nyújtás

Az áramprofil nyújtása nem feltétlenül korlátozódik egyetlen matematikai módszerre.

API RP 2A-WSD, 22. kiadás, 5.3.1.2.6. szakasza szabvány által leírt feltételek mellett a nemlineáris nyújtást jelöli meg előnyben részesített módszerként, miközben a konkrét áramprofil-karakterisztikák közelítő megközelítéseit is tárgyalja.

Egy viszonylag vastag, megközelítőleg egyenletes sebességeloszlású felület esetén az egyszerű függőleges nyújtás ésszerű közelítést adhat a nemlineáris nyújtáshoz.

Más típusú áramprofilok eseténa lineáris nyújtás mérnöki közelítésként is használható, az alkalmazandó feltételektől és az elemzési módszertantól függően.

Ezért két következtetést kell elkerülni:

• Nem helyes azt feltételezni, hogy minden áramprofil egyszerűen felfelé kiterjeszthető megfontolás nélkül.
• Az sem helyes feltételezni, hogy a lineáris nyújtás univerzálisan elfogadhatatlan.

A kiválasztásnak az áramprofil jellemzőin, az alkalmazandó tervezési szabványon és az elemzési követelményeken kell alapulnia.

Áramprofil vs. hullámkinematika

Egy másik fontos különbségtétel, hogyAz áramprofil nyújtás és a hullám kinematika nem ugyanaz a fizikai folyamat.

Az áramnyújtás határozza meg, hogy az áramsebesség-profil hogyan képződik a pillanatnyi nedvesített régióban.

Olyan módszerek, mint példáulWheeler nyújtása hullámkinematika kezelésével kapcsolatosak.

Bár hasonló magasságtérképezési koncepciók jelenhetnek meg különböző megfogalmazásokban, azokat nem szabad automatikusan ugyanazon szoftverbeállításként vagy ugyanazon fizikai korrekcióként értelmezni.

5. A hullám- és áramsebességeket vektorként kell kombinálni

Miután meghatároztuk a lokális áramsebességet, azt kombinálhatjuk a hullám által indukált sebességgel.

A sebességeket azonban a következőképpen kell kombinálni:vektorok, ahelyett, hogy egyszerűen összeadnánk a nagyságrendjüket.

Például egy adott időpontban és időpontban:

• Hullámsebesség =3 m/s kelet felé
• Aktuális sebesség =1 m/s észak felé

Az eredő vízszintes sebesség:

U = √(3² + 1²) ≈ 3,16 m/s

Tehát nem 4 m/s.

Ha a hullám- és áramsebességek kollineárisak és ugyanabba az irányba mutatnak, akkor az előjeles sebességeik közvetlenül összeadhatók.

Például:

3 m/s + 1 m/s = 4 m/s

De amikor az irányok eltérnek, vektorösszeadásra van szükség.

6. Egy szerkezeti elem releváns sebessége a normális komponens

A tengeri csőszerkezetek esetében egy másik fontos szempont a hidrodinamikai erő iránya az elemhez képest.

A közegellenállási komponenshez használt sebességet általában aa szerkezeti elemre merőleges áramlási komponens.

Ez azt jelenti, hogy a teljes környezeti sebesség nagyságát nem szabad automatikusan alkalmazni minden ferde vagy eltérő orientációjú csőszerű elemre.

Egy tetszőleges orientációjú tag esetében:

1. Határozza meg a lokális hullámsebességet.
2. Határozza meg a lokális áramlási sebességet.
3. Kombináld őket egy konzisztens koordinátarendszerben.
4. Határozza meg a relatív áramlási sebességet.
5. Oldja fel a sebességet az elemre merőleges komponensre.
6. Alkalmazza a megfelelő hidrodinamikai készítményt.

Ha maga a szerkezeti elem mozog, a vonatkozó mennyiségnek figyelembe kell vennie a mozgást is.a víz és a szerkezet közötti relatív sebesség.

7. Miért válik jelentőssé a különbség a Morison Drag kifejezésben

A hullám- és áramsebességek helyes kombinálásának fontossága a Morison-egyenlet vizsgálatakor válik világosabbá.

Egy egydimenziós keresztirányú áramlásnak kitett rögzített körhenger esetén az egységnyi hosszra jutó ellenállási erő egyszerűsített formában a következőképpen fejezhető ki:

Fᴅ = ½ ρ Cᴅ DU |U|

ahol:

• Fᴅ= egységnyi hosszra jutó ellenállási erő
• ρ= víz sűrűsége
• Cᴅ= közegellenállási együttható
• D= elem átmérője
• U= előjeles relatív áramlási sebesség a tagra merőlegesen

A legfontosabb jellemző a kifejezés:

U |U|

Ezért a közegellenállási erő nemlineáris a sebességgel szemben.

8. Példa: Külön hullám- és áramterhelések vs. kombinált sebesség

Tekintsünk egy leegyszerűsített esetet, ahol:

• Hullámsebesség =3 m/s
• Aktuális sebesség =1 m/s
• Mindkettő ugyanabba az irányba cselekszik

Ha a hullám- és áramellenállási erőket külön-külön számítjuk ki, majd összeadjuk, a sebesség-négyzet tagok a következők:

3² + 1² = 10

Ha először a sebességeket összeadjuk, majd kiszámítjuk a közegellenállási erőt:

(3 + 1)² = 16

A különbség a kereszttagból adódik:

2 × 3 × 1 = 6

Az értékekA 10 és a 16 sebesség-négyzet tagok, m²/s² egységben. Ezek nem kN-ban kifejezett erők, és önmagukban nem jelentik a teljes hidrodinamikai terhelést.

Ez az egyszerűsített példa jól mutatja, hogy miért:

A hullám- és áramellenállás külön-külön kiszámítása, majd az eredmények összeadása általában nem egyenértékű a kombinált lokális sebességből történő ellenállás kiszámításával.

A különbség különösen jelentős, ha a hullám- és áramsebesség nagy és ugyanabba az irányba hatnak.

9. Mi történik, ha a hullám és az áram ellentétes irányban hatnak?

Ugyanez az elv érvényesül, amikor a hullám- és áramsebesség ellentétes irányban hatnak, de az előjeles sebességet meg kell őrizni.

Például:

• Hullámsebesség = +3 m/s
• Áramsebesség = −1 m/s

Az együttes sebesség:

U = +3 − 1 = +2 m/s

A megfelelő sebesség-négyzetes ellenállási tag a következőn alapul:

U |U| = 2 × 2 = 4

Ez jól szemlélteti, miért nem helytálló az a következtetés, hogy a külön számítás mindig kisebb terhelést eredményez.

A hullám relatív irányától és fázisától, valamint az áramsebességtől függően a különbség nagysága és iránya is változhat.

10. A Morison-egyenlet tehetetlenségi tagot is tartalmaz

A fenti egyszerűsített példa csak a húzóerő-komponensre összpontosít.

A teljes Morison-formula tartalmaz még egya víz-részecske gyorsulással kapcsolatos tehetetlenségi tag.

Ezért a teljes hullámáram-hidrodinamikai terhelést nem lehet egyszerűen azzal ábrázolni, hogy a teljes terhelés arányos a sebesség négyzetével.

A közegellenállási komponens mutatja be a nemlineáris hatást legvilágosabban, míg a tehetetlenségi komponenst az alkalmazandó hidrodinamikai megfogalmazás és hullámkinematika szerint kell kezelni.

Ez a megkülönböztetés fontos a tengeri szerkezetelemzési eredmények értelmezésekor.

11. Hullám-áram kölcsönhatás SACS-ban: Mit kell ellenőrizniük a mérnököknek?

Amikor hullám- és áramhatásokat modellezünkSACSa mérnöknek a terhelési eset megnevezésén túlra is kell tekintenie.

Egy terhelési eset, az ún.„Hullám + Áram”önmagában nem bizonyítja, hogy az alapul szolgáló fizikai folyamatot helyesen modellezték.

Több szempontot is ellenőrizni kell:

1. Vízszint referenciaérték

Győződjön meg róla, hogy a következők következetesen vannak meghatározva:

• Álló vízszint
• Esővízszint
• Hullámmagasság
• Szerkezeti emelések
• Aktuális profil referencia magasságok

Az inkonzisztens függőleges referencia helytelen áramleképezést eredményezhet.

2. Áramprofil nyújtása

Ellenőrizd, hogy az aktuális profil a következő-e:

• Feszített
• Kiterjedt
• Interpolált
• Egy másik átalakítás által módosítva

A kiválasztott módszernek összhangban kell lennie az alkalmazandó tervezési módszertannal.

3. Hullámkinematika

Ellenőrizd, hogyan generálja a szoftver a hullám-részecske sebességet és gyorsulást.

Az áramprofil-átalakítást és a hullámkinematikai nyújtást nem szabad automatikusan ugyanazon folyamatként kezelni.

4. Hullámáramlat iránya

Ellenőrizd a hullámterjedés és az áram iránya közötti relatív szöget.

Nem kollineáris hullám- és áramviszonyok esetén mindkét iránykomponens befolyásolhatja az elemzést.

5. Tag normál sebessége

Minden szerkezeti elem esetében ellenőrizze, hogy az elem orientációjához viszonyított megfelelő áramlási komponenst használják-e.

6. Relatív sebesség

Ha a szerkezeti mozgás releváns, ellenőrizze, hogy a hidrodinamikai összetétel a megfelelő víz-elem relatív sebességet alkalmazza-e.

7. Légellenállási és tehetetlenségi komponensek

Tekintse át a következők különálló hozzájárulásait:

• Húzóerő
• Tehetetlenségi erő
• Teljes hidrodinamikai erő

A csak húzással végzett példát ne úgy értelmezd, hogy az a teljes Morison-terhelést képviseli.

12. A látszólagos hullámperiódust és az áramsebességet nem szabad összekeverni

A tengeri elemzések másik fontos kérdése a becsléshez használt áramsebesség.látszólagos hullámperiódus.

Az erre a célra használt áram nem feltétlenül azonos egy olyan áramértékkel, amelyet már módosítottak a szerkezeti blokkolás vagy a helyi hatások miatt.

A fent tárgyalt API-módszertan szerint a látszólagos hullámperiódust a következőképpen kell értékelni:zavartalan szabad áramlású áramlat, ahelyett, hogy egy olyan áramot használnánk, amelyet már korábban is csökkentett a szerkezeti blokkolás.

Nem kollineáris hullám- és áramviszonyok esetén a hullámirány mentén mért áramkomponens releváns a látszólagos hullámperiódus becsléséhez.

Ugyanakkor a hidrodinamikai terhelés számításában használt áramprofil megfelelő profiltérképezést és iránykezelést igényelhet.

Ezért:

Egy adott elemzési célból módosított aktuális értéket nem szabad automatikusan újra felhasználni minden más számítási lépésben.

13. A szerkezeti teher szuperpozíciója nem ugyanaz, mint a környezeti teher keletkezése

A tengeri szerkezetelemzés egyik kritikus fogalma a következők közötti különbség:terhelésgenerálásésstrukturális válasz szuperpozíció.

Megfelelő lineáris szerkezeti feltételek mellett a szerkezeti válaszok szuperponálódhatnak.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a válaszokat generáló környezeti hidrodinamikai erők mindig függetlenül kiszámíthatók, majd lineárisan összeadhatók.

Például:

Hullámsebesség + áramsebesség → lokális kombinált sebesség → hidrodinamikai erő → szerkezeti válasz

alapvetően különbözik a következőktől:

Hullámerő + áramerősség → szerkezeti válasz

amikor maga a hidrodinamikai erő nemlineáris a sebességhez képest.

Ez a megkülönböztetés különösen fontos a Morison húzóterhelésénél.

14. Gyakorlati munkafolyamat hullámáram-terheléselemzéshez

Egy gyakorlati mérnöki munkafolyamat tehát a következőképpen foglalható össze:

1. lépés – A vízszint meghatározása

Határozza meg a vonatkozó állóvíz- vagy csapadékvíz-referenciaszintet, és gondoskodjon arról, hogy minden magasság ugyanazt a dátumot használja.

2. lépés – A hullámfelület meghatározása

Határozza meg a pillanatnyi hullámmagasságot a kiértékelt helyen és fázisban.

3. lépés – Az aktuális profil feltérképezése

Határozza meg a pillanatnyi nedvesített magasságnak megfelelő áramsebességet az alkalmazható áramprofil-transzformáció segítségével.

4. lépés – A hullámkinematika meghatározása

Számítsd ki a lokális hullám által indukált sebességet és gyorsulást ugyanazon a helyen és fázisban.

5. lépés – A hullám- és áramsebességek kombinálása

Végezzen vektorösszeadást konzisztens koordinátarendszerben.

6. lépés – A relatív áramlás meghatározása

Figyelembe kell venni a tagok orientációját és ahol alkalmazható, a strukturális mozgást.

7. lépés – A hidrodinamikai erő kiszámítása

Vigye fel a megfelelő Morison vagy más hidrodinamikus készítményt.

8. lépés – Irányított alkatrészek ellenőrzése

Ellenőrizze, hogy minden szerkezeti elemhez a megfelelő normális és tangenciális sebességkomponenseket használták-e.

9. lépés – SACS kimenet áttekintése

A terhelési esetek nevére való kizárólagos támaszkodás helyett ellenőrizze az alapul szolgáló feltételezéseket és a kimeneti mennyiségeket.

10. lépés – Érvényesítés az alkalmazandó szabvány alapján

Tekintse át a vonatkozó API-követelményeket, a projekt specifikációit, a szoftverdokumentációt és az elemzési feltételezéseket.

15. Főbb tudnivalók

A hullám- és áramterhelés helyes kezelése alapvetően egyvízkinematikai probléma, mielőtt szerkezeti terhelési problémává válna.

A főbb alapelvek a következők:

• A hullám- és áramsebességet ugyanazon a helyen és időben kell értékelni.
• Az áramlási profilokat transzformálni kell, ha a pillanatnyi szabad felület eltér a referencia vízszinttől.
• Az áramprofil nyújtása megváltoztatja a sebességmintavételi pozíciót; ez nem egyszerűen egy egyenletes sebességszorzó.
• A hullám- és áramsebességeket vektorként kell kombinálni.
• A szerkezeti elemre merőleges sebességkomponens fontos a Morison-féle légellenállás szempontjából.
• A szerkezeti mozgás szempontjából figyelembe kell venni a víz és az elem közötti relatív sebességet.
• A Morison-féle ellenállás nemlineáris, mivel függ az U|U| értéktől.
• A hullám- és áramellenállás külön-külön történő kiszámítása és az eredmények összeadása általában nem egyenértékű a kombinált sebességből történő ellenállás kiszámításával.
• A Morison-féle tehetetlenségi tag külön vizsgálatot igényel, és az egyszerű sebesség-négyzet példa nem reprezentálja.
• A látszólagos periódus becsléséhez használt áramértékeket nem szabad automatikusan összekeverni a máshol használt blokkolt vagy más módon módosított áramértékekkel.
• A szerkezeti válasz szuperpozíciója nem jelenti azt, hogy a környezeti hidrodinamikai terhelések mindig függetlenül generálhatók és lineárisan összeadhatók.
• A SACS terhelésesetek nevei önmagukban nem elegendőek a hullámáram-elemzés fizikai helyességének ellenőrzéséhez.

Következtetés

A hullám-áram terheléskombináció kulcskérdése nem egyszerűen az, hogy két erő összeadható-e.

Az alapvetőbb kérdés a következő:

Hogyan mozog a víz a szerkezeti elem körül ugyanabban a pozícióban és ugyanabban a pillanatban?

Az áramprofil nyújtása meghatározzaahol az áramsebességet meg kell kapni.

Vektorkombináció határozza meghogyan hatnak egymásra a hullám- és áramsebességek.

A Morison-egyenlet meghatározzahogyan alakul át a keletkező vízmozgás hidrodinamikai erővé.

Ezek a lépések fizikailag összefüggenek, és általában nem helyettesíthetők egyszerűen két függetlenül számított környezeti terhelési eredmény összeadásával.

A megbízható tengeri tartószerkezeti elemzéshez a mérnököknek ezért a teljes láncot át kell tekinteniük:

Vízszint → Áramlási profil → Hullámkinematika → Hullám-áramlás sebesség kombinációja → Relatív tagsebesség → Hidrodinamikai erő → Szerkezeti válasz

Ez a megközelítés fizikailag következetesebb alapot biztosít a hullám- és áramlásterhelésnek kitett tengeri csőszerkezetek elemzéséhez.

Gyakran Ismételt Kérdések

Egyszerűen összeadhatók a hullám- és áramterhelések?

Nem minden esetben. A Morison-féle közegellenállási terhelés meghatározásakor a hullám- és áramsebességeket általában kombinálni kell a hidrodinamikai közegellenállás kiszámítása előtt, mivel a közegellenállási erő nemlineárisan függ a sebességtől.

Mi az áramprofil nyújtás?

Az áramprofil-nyújtás egy olyan módszer, amely az eredeti áramsebesség-profilt a pillanatnyi nedvesített vízoszlophoz rendeli, amikor a szabad felszín magassága hullámok miatt megváltozik.

Az áramerősség megnyújtása a sebesség szorzását jelenti egy méretaránytényezővel?

Nem. Általánosságban elmondható, hogy a nyújtás megváltoztatja azt a magasságot, amelynél az aktuális sebességet az eredeti profilból nyerjük. Nem szabad egyszerűen úgy értelmezni, hogy minden sebességet megszorozunk egy közös tényezővel.

Mi a különbség a hullámkinematika és az áramprofil-nyújtás között?

A hullámkinematika leírja a hullámmozgással kapcsolatos sebességet és gyorsulást. Az áramprofil-nyújtás módosítja, hogy egy adott áramprofil hogyan jelenik meg a pillanatnyi vízoszlopban. Ezek különböző fizikai folyamatokkal kapcsolatosak.

Miért változik jelentősen a Morison-féle közegellenállási erő, ha a hullám és az áramlat együttesen hat?

Mivel a közegellenállási tag az U|U|-n keresztüli előjeles relatív sebességtől függ. Ezért az kombinált sebesség olyan kereszttagokat eredményezhet, amelyek nem jelennek meg, ha a hullám- és áramellenállási erőket külön számítjuk.

Számít-e a hullám és az áram iránya?

Igen. A hullám- és áramsebességeket vektorként kell kezelni. Relatív irányuk befolyásolja az eredő sebességet, és így a hidrodinamikai erőt is.

Minden szerkezeti elemre a teljes vízsebességet kell használni?

Nem feltétlenül. Karcsú csőszerkezetű elemek esetén az elemre merőleges sebességkomponens különösen releváns a keresztirányú ellenállás szempontjából. Ezért figyelembe kell venni az elemek orientációját.

Képes a SACS automatikusan kezelni a hullámok és az áramok kölcsönhatását?

A pontos kezelés a SACS verziójától, az elemzési beállításoktól, a bemeneti definícióktól és a kiválasztott módszertantól függ. A mérnököknek a vonatkozó szoftverdokumentációt és a kimenetet kell ellenőrizniük, ahelyett, hogy kizárólag egy terhelési eset nevére hagyatkoznának.

A hullám-áram terhelés kombinációja ugyanaz, mint a szerkezeti terhelés szuperpozíciója?

Nem. A szerkezeti válasz szuperponálható megfelelő lineáris feltételezések mellett, de a hidrodinamikai erő keletkezése lehet nemlineáris. Ezért a környezeti terhelés keletkezését és a szerkezeti válasz szuperpozícióját különálló fogalmakként kell kezelni.