A tengeri környezeti elemek közé tartozik a tengeri meteorológia, a tengeri hidrológia, a tengergeológia és geofizika, a tengerfizika, a tengerkémia, a tengerbiológia stb. Többdimenziós elemeket is magukban foglalnak, mint például a tenger-levegő határfelülete és az alsó légkör (például felhők, eső, köd, légnyomás, hőmérséklet stb.), a tengerfelszín (példáulszél, hullámok, jég, viharhullámok, sópermet, napsugárzás, hőmérséklet, sótartalom, árapály,stb.), víz alatt (pl.belső hullámok, keringés, termoklinok, hangcsatornák, sűrűség, vezetőképesség, mélységstb.) és a tengerfenék (például geológia, geomorfológia, mágneses mező, gravitációs mező stb.).

A tengeri környezeti érzékelő berendezések osztályozása

A tengeri környezetérzékelő berendezéseket tengeri környezeti információk gyűjtésére tervezték, amelyeket általában tengeri megfigyelő, vizsgáló, monitorozó és térképező berendezéseknek nevezünk. Különböző típusú érzékelőket, gyűjtőket, processzorokat, valamint a különféle rögzített és mobil, űrbe telepített, légi, parti és tengeri (felszíni és víz alatti) megfigyelőplatformokat foglalnak magukban, amelyeken ezeket szállítják.

A tengeri környezet érzékelésére szolgáló eszközök széles választéka létezik. Környezeti elemek szerint osztályozhatók hőmérséklet-, sótartalom-, mélység-, hullám-, áramlat-, árapály-, szél-, hang- és mágneses mezőmérőkre stb. Szenzorok szerint osztályozhatók akusztikus, optikai, elektromos, termikus és mágneses stb. Szerkezeti elvek szerint osztályozhatók akusztikus, optikai, elektronikus, mechanikus, valamint távérzékelő és telemetriai eszközökre stb. Különböző hordozók szerint osztályozhatók hajón lévő eszközökre, merülő eszközökre, bójaeszközökre, parti állomások eszközeire, repülőgépek és műholdas eszközökre stb. A mért elemek szerint osztályozhatók hőmérsékletmérő eszközökre, sótartalom-mérő eszközökre, hullámmérő eszközökre, áramlásmérő eszközökre, tápanyag-sómérő eszközökre, gravitációs és mágneses erőmérő eszközökre, fenéküledék-észlelő eszközökre, plankton- és bentikus élőlények eszközeire stb.

A tengeri környezeti megfigyelőeszközök négy fő kategóriába sorolhatók: tengeri fizikai tulajdonságok megfigyelő műszerei, tengeri kémiai tulajdonságok megfigyelő műszerei, tengeri biológiai megfigyelő műszerei, valamint tengeri geológiai és geofizikai megfigyelő műszerei. Ezek közül a hajók tengeri megfigyelő műszerei a legváltozatosabbak. Működési módszerük szerint tovább oszthatók eldobható, önvisszatérő, felfüggesztett és vontatott típusokra. Az eldobható műszerek érzékelő részeit a tengerbe dobják, és a megfigyelt adatokat vezetékeken vagy rádióhullámokon keresztül továbbítják a hajóra. Használat után az érzékelőket nem kell visszanyerni. Az önvisszatérő műszerek megfigyelés közben a tengerbe süllyednek, és a mérési vagy mintavételi feladat elvégzése után eltávolítják a ballasztot, és saját felhajtóerejüknek köszönhetően visszatérnek a tenger felszínére. A felfüggesztett műszereket a hajó oldaláról a hajó csörlőgémével küldik a tengerbe, és megfigyelésre használják, amikor a hajó lehorgonyzott vagy sodródik. A vontatott műszereket a hajó tatjáról helyezik a tengerbe, és a hajó mögött vontatják a megfigyelés folyamatában.

Az óceánmegfigyelésre, -vizsgálatra, -monitorozásra és -térképezésre szolgáló berendezések számos közös jellemzővel rendelkeznek a műszertípusok, a mérési elemek, a működési módszerek, az adatfeldolgozás és az alkalmazási eredmények tekintetében. Azonban alkalmazási céljaik és az eredményekkel szembeni követelmények eltérőek, ezért gyakran nehéz konkrét osztályozásokat végezni. Például egy óceánfelmérő hajó szolgálhat mind az óceánvizsgálat, mind az óceánmegfigyelés és -térképezés műveleti platformjaként; egy másik példa az Acoustic Doppler Current Profiler (ADCP), amely egy megfigyelési hasznos teher mind az óceánvizsgálathoz, mind az óceánmegfigyeléshez, és amikor óceáni terminálépítési projektek tervezésében használják, megfigyelő hasznos teherré válik az óceántérképezéshez.

Az óceánérzékelő berendezések különféle óceáni platformokat foglalnak magukban, például távérzékelésre szolgáló műholdakat, pilóta nélküli repülőgépeket, hullámsiklókat, víz alatti vitorlázó repülőgépeket, autonóm víz alatti járműveket (AUV-okat), távirányítású pilóta nélküli tengeralattjárókat, felszíni pilóta nélküli hajókat, tengerfenék-alapú rendszereket, óceánfelmérő hajókat,óceáni bóják, az óceán valós idejű megfigyelőhálózatai, valamint a terhelés- vagy érzékelők, például az akusztikusDoppler áramprofilozók (ADCP), többnyalábos batiméterek, szintetikus apertúrájú szonárok (SAS), hőmérséklet-sótartalom-mélységmérő műszerek (CTD), óceáni magnetométerek, oldalra pásztázó szonárok, óceáni graviméterek, egycsatornás szeizmikus rendszerek, tengerfenék hőáramlásmérők, víz alatti akusztikus helymeghatározó rendszerek, üledékcsapdák, háromdimenziós szonárrendszerek, vízszintmérők és víz alatti inerciális navigációs berendezések.